Czikornyai & Patza

Will családja meghalt egy tűzben, ám ő titokzatos módon egy karcolás nélkül megmenekült. Egy közeli apátság szerzetesei vették magukhoz szolgának. Kezdetben nem volt furcsa se az apátság, se az azt körülvevő erdő, de egy nap minden a feje tetejére állt. Will tűzifát gyűjtött, amikor belebotlott egy sebesült hob-ba. A hob nem ember, de nem is állat; tündér-féle, és csak azok láthatják, akiknek birtokukban van a Látás képessége. Will elviszi magával, hogy barátja, a gyógyító Csiga testvér rendbe hozza a hob törött lábát. Nem sokkal később titokzatos látogatók érkeznek az apátságba. Bone úr, aki különös maszkot visel, és szolgája, a vadállat tekintetű, félelmetes Shadlok. A szerzetesek egy halott angyalról suttognak, de hát hogyan halhat meg egy angyal? Árnyékok mozognak az éjszakai sötétben, minden egyre hidegebbé, és borzongatóbbá válik, az erdő nem biztonságos, és nem is lakatlan többé.

Azt a hangulatot kaptam ettől a könyvtől, amit eredetileg a Shiver-től vártam. Hideg, téli borzongás, nem kevés humorral. A Crowfield apátság jól eltalált helyszín, mindentől elhagyatva, erdővel körülvéve, mintha csak arra várna, hogy valami természetfeletti, titokzatos esemény történjen. A tündérek sem kedvesek, se nem jóságosak; kegyetlenek, megvetik az embereket, és háborúban állnak egymással. Ennek a harcnak a középpontjában pedig ott van Will, és az apátság. Nincsenek hétköznapi szereplők, legtöbbjük valami miatt különleges, vagy furcsa, de a titkok nagy része még hátra van. Itt csak megismertük, és megszerettük Crowfield lakóit, volt persze nem kevés izgalom, és vér is, de annyi kérdés maradt válasz nélkül. Van persze második rész is, 2011 tavaszán érkezik 'The Crowfield Demon' címmel. Örülök, hogy végre olyan ifjúsági regényt is sikerült olvasnom, amiben nincsen szerelmes szenvedés, csak szerzetesek, sötétség, meg fantasy.

Ez a könyv is a Lybrum kiadónál jelenik meg november elején, de nem akarom a Méregnaplókhoz hasonlítani, mert egészen más. Ha lehet ilyet mondani, ez inkább fiúknak való. A kiadó remélem még hoz sok ehhez (meg a Méregnaplókhoz) hasonlóan jó, és színvonalas könyvet, mert belopták magukat a szívembe.

Az előolvasási lehetőséget köszönöm Bridge-nek, azóta szemeztem a könyvvel, mióta elolvastam az ő ajánlóját.

értékelés: 5/5