Czikornyai & Patza

Molyos játék következik! Írj egy olyan könyvről...

1. …ami szerinted alul van értékelve:

Csodaidők. Ha rajtam múlna, kötelezővé tenném a világnak.

2. …ami a kedvenced volt fiatalon/gyerekként:

Andersen-től a Hókirálynő volt gyerekkoromban a kedvenc mesém, máig fel tudom idézni a diafilm képeit. Rettegtem a Hókirálynőtől, de mégis annyira vonzott benne valami, hogy újra és újra meg kellett néznem, és el kellett olvasnom.

3. …ami a kedvenced most:

Dosztojevszkij-től a Félkegyelmű. 16 éves voltam, amikor először olvastam, azóta tart a szerelem.

4. …amit nagyon sokáig olvastál:

Legutóbb a Narziss és Goldmund-ot olvastam sokáig, aztán úgy döntöttem, hogy inkább nem kínzom most ezzel magam, mert írhat Hesse bármilyen szépen, nem vagyok kíváncsi a kisfiúkról álmodozó szerzetesekre.

5. …amit régen nagyon szerettél, de most nem biztos, hogy tetszene:

Monte Cristo grófját félek újraolvasni.

6. …ami a barátaidnak, ismerőseidnek tetszett, de neked nem:

Boris Vian számomra olvashatatlan.

7. …ami neked nagyon tetszett, de a barátaidnak, ismerőseidnek nem:

Az üvegbura, de megértem, hogy van, akinek nem jön be Plath stílusa.

8. …amit szerinted folytatni kéne (hogyan?):

Nem kéne folytatni. Szkeptikus vagyok a folytatásokkal kapcsolatban, idegesít, hogy már képtelenek egy kötetes jó regényt írni.

9. …amiből filmet kellene csinálni (kik lennének a főszereplők?):

Majdnem a Csodaidőket írtam, de félek a csalódástól, úgyhogy Leviathan. Nagyon menő filmet lehetne belőle csinálni!! Chloe Moretz lenne Deryn, Eva Green - Dr. Barlow, Skandar Keynes - Alek, Michael Fassbender pedig Volger.

10. …ami annyira szörnyű volt, hogy biztosan nem olvasnád el még egyszer:

Erdő köztársaság. Pedig imádom az Orlando-s könyveket, de ez annyira rossz volt, hogy nem hittem el.

11. …aminek nem kellett volna, hogy folytatása legyen:

Twilight-ból már egy is sok volt, a többi rész is nagyjából ugyanarról szól, mint az első: hogy milyen szép ez az Edward gyerek.

12. …amelyből szó szerint tudsz idézni:

Mostanában a Kardok viharából szoktam idézgetni, de a Gyűrűk Ura is ilyen.

13. …ami megváltoztatta a gondolkodásmódod:

Általánosban olvastam Asimov Én, a robot novelláit, utána elkezdtem beszélgetni a porszívóval, és a mikróval. na jó, nem

14. …ami megríkatott:

Oroszlánszívű testvérek. Rövid mese Astrid Lindgren-től, de ha tudjátok, mindenképp olvassátok el.

15. …ami megnevettetett:

Galaxis útikalauz stopposoknak. Remélem ezt nem kell magyarázni :) Amúgy ritkán olvasok direkt viccesnek szánt könyveket, mert pár fejezet után inkább idegesítenek.

16. …amit szerinted mindenkinek el kellene olvasnia:

A Végjáték simán lehetne kötelező olvasmány mondjuk gimiben, de ahhoz túl kultúrsznobok vagyunk, hogy egy sci-fit kötelezővé tegyünk.

17. …amihez egy nagyon kedves emlék fűződik:

A Parfümöt pont egy francia körút alatt olvastam, nagyon hangulatos volt, hogy ott jártunk Grenouille nyomában.

18. …amelyben szívesen lennél főszereplő:

Csak olyat tudok, amiben biztos nem lennék, és az a Tűz és jég dala. Tuti meghalnék már a prológusban. Pedig olyan szép kis krakenjeink lehetnének Theonnal...

19. …amit te máshogyan fejeztél volna be:

Harry Potter és a halál ereklyéit csak kétszer olvastam, annyira utálom a végét. Én megöltem volna Harry-t.

20. …amelyet legszívesebben elajándékoznál:

Smucig vagyok, nem ajándékozok, de a Szellemidézőt szívesen elcserélem, ha kell valakinek, mert biztos nem olvasom el többször, és a többi részét se fogom megvenni.

21. …ami szerinted túl van értékelve:

Rengeteg ilyen van, nekem főleg Jane Austen összes.

22. …amit a szüleid ajánlottak:

Elég más az ízlésünk, a nagyimmal inkább egyezik, ő ajánlotta a Sally Lockhart trilógiát, és kölcsön is adta, mert jó fej.

23. …ami nagyon kellemes csalódást okozott:

Patricia Highsmith-t ajánlott egy ismerősöm, pedig nem szoktam krimit olvasni, és mégis annyira tetszett, hogy kivégeztem az egész életművet.

24. …ami a kedvenc kötelező olvasmányod volt:

Dosztojevszkij-től a Bűn és bűnhődés, de lehet azért, mert mire kötelező lett, én már rég szemellenzős Dosztijevszkij fan voltam.

25. …ami szerinted a legfurcsább volt, amelyet valaha olvastál:

Nick Cave-től És meglátá a szamár az Úrnak angyalát. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy visszataszító, vagy zseniális.

Eredetileg a filmadaptációk témáról kezdtem írni, de olyan szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem, hogy inkább töröltem, nem akartam lelkekbe gázolni. Legyen inkább a blogolás.

Szóval a könyves blogolás... lusta voltam füzetbe írogatni az értékeléseimet, viszont valahogy muszáj volt dokumentálni, mert egyre jobban éreztem, hogy megtelik a fejem, és egyre kevésbé emlékszem az olvasmányaimra. Gyakran kerestem rá könyvekre az interneten, így találtam rá a blogokra. Először MC blogját kezdtem olvasni, utána Nimát, és minden posztnál kedvet kaptam, hogy én is írjak az olvasmányaimról. Három különböző blogszolgáltatót próbáltam végig, azért lett freeblog, mert a legtöbb könyves blog itt van. (Pedig ha blogspot lett volna, akkor gátlástalanul válogathatnék a sablonok között, nem kéne mindig küzdenem.) Nincsenek vele különösebb céljaim, nem szoktam reklámozni, nem nyomulok sehol a bloggal. Néha vannak ilyen dilijeim, hogy miért nem kommentel senki, miért a legbénább posztot olvassák sokan, és a jót meg senki? Úgyhogy hivatalosan bejelentem, hogy a közhiedelemmel ellentétben barátságos vagyok, lehet nyugodtan kommentelni, vagy emailt írni, szívesen beszélgetek bárkivel. Arra is kíváncsi lennék, hogy van-e olyan olvasóm, aki a blog alapján választott magának olvasmányt? Ismerőseimnek gyakran ajánlok olvasnivalókat, de velük sosincs sikerélményem, mert alapvetően előbb vesznek a kezükbe vodkás üveget, mint könyvet.

Én szoktam mások blogja alapján könyveket választani magamnak, sőt mióta jóba lettem pár mollyal, azóta néha ajánlanak is nekem könyvet. Imádom, ha direkt nekem ajánlanak valamit, mert tudom, hogy ismerik az ízlésemet, és szeretem emberekhez kötni az olvasmányaimat. (A Waverley-kertről például mindig Nita fog eszembe jutni, a Csodaidőkről pedig Norin és Sceurpien) Van pár kedvenc bloggerem, akiket direkt nem fogok megnevezni, de hasonló az ízlésünk, és bízom az értékeléseikben, az ő blogjaikat szoktam böngészni. Régebben több blogot olvastam, de annyira megsokasodtak, hogy már nem bírom tartani a lépést, ha minden érdekes blogot el akarnék olvasni, rámenne egy napom, és akkor könyvet még nem is láttam.

Itt a második hét, és én még mindig lelkes vagyok, annyira, hogy megint két kérdésre válaszolok.

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?

Könyvvásárlási mániám nagyon rég kezdődött, valamikor az ovi utolsó évében, amikor már tudtam olvasni. Anyu sokat várt könyvesboltba, és amikor olyan felelőtlen volt, hogy engem is elvitt, akkor borítékolható volt, hogy kiharcolok magamnak valami könyvet. Ez így folytatódott jó sokáig, aztán sajnos megtanulta, hogy nem éri meg velem könyvesboltba menni. Általános suliban ráálltam a könyvtárra, ami ott volt a nagyitól két utcára, és szívesen töltöttem ott a délutánjaimat. A gyerekkönyvtárnak nem volt túl nagy a választéka, negyedikes koromra elolvastam, amik érdekeltek, és visszatértem a könyvvásárláshoz. Akkor már zsebpénzt is kaptam, meg ha sok ötösöm volt, akkor is kérhettem a nagyitól valamit, és a rokonaim is megtanulták (már aki...), hogy az ajándék, aminek majdnem biztos, hogy örülök, az valami könyv-féleség. (Az már más kérdés, hogy páran abban a hitben élnek még most is, hogy aki olvas, annak lehet venni bármilyen szart, csak könyv legyen. Hát nem!) Lassan, de biztosan gyűltek a könyvek, és ha barátaim jöttek látogatóba mindig meglepődtek, hogy nekem játék helyett könyvvel van tele a szobám. (Ezt addig nem értettem, amíg én nem mentem hozzájuk, és meg nem láttam, hogy az ő szobájukban három könyv a max, de azok is kötelezők.) Gimiben iratkoztam be a megyei könyvtárba, ami miatt megint visszaesett a könyvvásárlási hajlandóságom. Ekkoriban kezdtek előjönni más péztárcagyilkos addikcióim, mint a cipővásárlás...Egyetemen először nem szerettem könyvtárba járni, mert elég buta módon voltak rendezve, de aztán úgy egy hónap után kezdtem rájönni, hogy hogy működik, és onnantól kezdve odaszoktam. Volt két három emeletes könyvtárunk, ahol Hasfelmetsző Jack nyomozati aktájától kezdve minden volt, amit csak el tudtam képzelni. Aztán jött egy nagyobb váltás, amikor vettem egy e-könyv olvasót.

Tavaly júniusban kezdtem gondolkozni rajta, de a nyarat még sikerült kihúznom olvasó nélkül. Szeptemberben egyik nap épp nem volt órám, és szívesen olvastam volna, de már elegem volt mindenből, ami angol, és nekem mindenképpen magyar könyv kellett. Vívódtam pár percet, hogy megéri-e felöltözni pizsamából, és besétálni a belvárosba olvasót venni, és végül győzött az igen (vittem magammal az útra csokit, hogy ne legyen olyan nehéz sorsom). Bementem az első boltba, láttam, hogy le van árazva az a Sony, amit már nyáron kinéztem magamnak, és még lila is volt belőle, úgyhogy azonnal jött velem. Vettem hozzá egy fekete bőr tokot is, de azt csak utazásnál használom. Először nem szerettem az olvasómat, idegesített, hogy nem könyv, hogy nem tudok lapozni, nem tudom kinyitni...aztán végül megbarátkoztunk. Most már spórolás miatt szinte csak azon olvasok. Mivel az állandó Magyarország-Anglia ingázásba egyszerűen nem fért bele, hogy mindenhova magammal cipeljem a kedvenc könyveimet, és még vásároljak is, ez volt ez egyetlen megoldás (monitoron köszönöm, nem olvasok, már így is elég rossz a szemem). Nincs rajta semmi extra, se szótár, se internet, mert feleslegesnek tartottam őket, csak olvasni lehet, de arra tökéletes. A könyvespolcaim már többszörösen tele vannak, a szobámban szinte nincs is más, csak könyvek, úgyhogy egyre hasznosabbnak tartom az olvasómat. Még mindig járok könyvtárba, de egyre ritkábban veszek könyvet (az utóbbi fél évben talán kettőt vettem magamnak, meg párat ajándékba, és ennyi).

Ma elkezdődik az Olvasás 7 hete című esemény, amit Andiamo szervezett a Molyon, én meg lelkesen jelentkeztem rá. Röviden annyi a lényeg, hogy minden hétre jut pár téma, amikről aztán a könyvesbloggerek elmondhatják a véleményüket, de részletesebb információkat itt lehet róla szerezni. Mivel most még csak az elején tartunk, és tart a lendületem, rögtön az első nap érkezik is a bejegyzés. Az általam választott témák: 1. "Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette", 2. "Könyvadoptáció". Nézzük sorban.

1. Én utáltam, mások szerették...Húú, hát ilyenből aztán van rengeteg. Moly, vagy könyvesblogok alapján szoktam olvasmányt választani, olyanok ajánlása alapján, akikről tudom, hogy hasonló az ízlésünk, de még így is néhányszor jól mellényúlok. (Itt megjegyzem, hogy nem minden olvasmányomról írok itt a blogon, ez főleg lustaság, meg benne van az is, hogy ha nagyon nem tetszett az adott könyv, akkor egyszerűen nem akarok vele többet foglalkozni, nem hogy még el is gondolkozzak rajta. A másik eset, hogy nem bírok egy épkézláb véleményt megfogalmazni, és inkább hagyom az egészet.) Nem szeretek könyveket leszólni, meg negatív kritikákat írni, ki tudja, kinek taposok épp a lelkébe, úgyhogy ha annyira rossz volt egy olvasmányom, akkor inkább nem is írok róla. A blogon talán kettő ilyen van, amikről a sok pozitív vélemény után azt gondoltam, hogy tetszeni fog, aztán mégse. Első csalódásom a Shiver, ami így visszagondolva még jobban irritál, és kizárt, hogy elolvassam a többi részét, pedig olyan jó lett volna szeretni. A másik még nagyobb csalódásom a blogolás megkezdése óta A szél árnyéka, de ezekről olvassátok a régebbi posztokat, most nem akarom még egyszer leírni, hogy miért nem tetszettek.

Vannak más bűneim is, jóval sötétebbek, és régebbre nyúlnak vissza. Anyukám ajánlotta Boris Vian-tól a Tajtékos napokat, azt is sokan szeretik; én háromszor kezdtem el olvasni, és egyszer sem fejeztem be. A végtelen történetnek egyszer eljutottam már a feléig is, de akkor megfogadtam, hogy soha többet, ennyi bőven elég volt belőle. Érdekes, mert a Momót meg szeretem. A Narnia könyveket magamtól kezdtem el, ajánlás nélkül, négyet sikerült befejeznem, de lehet már túlkoros voltam hozzá, mert zavart a bugyutasága, és a belőle áradó keresztény propaganda, ami valószínű 10 évesen nem tűnt volna fel. Philip Pullmannak voltak ezzel kapcsolatban érdekes megszólalásai, ő elég jól elmagyarázta, hogy miért kedveli Lewis könyveit (volt is belőle hatalmas botrány Angliában), én meg teljesen egyetértek vele. Ha érdekel valakit, szívesen lefordítok pár ehhez kapcsolódó cikket, már régóta tervben van, csak nem tudom, mennyire érdekel bárkit is.

Aztán vannak azok a könyvek, amiket illik szeretni, ilyen Jane Austen, vagy a Bronte testvérek összes műve. Hát nekem nem megy, pedig esküszöm szeretném! Idegesít az összes szereplő, unalmasnak találom, Mr. Darcy-tól a hideg ráz, közhelyes az egész. (Vajon most hány olvasóm nyomja meg a nagy piros x-et örökre?) Ezzel azt hiszem mindent bevallottam, ugorjunk is a sokkal pozitívabb második pontra.

2. Azokra a könyvekre, amiket alig olvasnak, mégis megérdemelnék a figyelmet. Nagy kedvencem Cornelia Funke-tól a Tintaszív, de alig ismeri valaki :( A magyar kiadásnak azért van annyi szépséghibája, hogy a fordítás borzalmasra sikerült. Ha viszont sikerül megszokni, hogy mennyire modoros, és irritáló, akkor akár élvezhető is lesz, mert a történet nagyon-nagyon jó! Azért aki tud angolul, inkább úgy olvassa,  viszonylag egyszerű a nyelvezete, és úgy elérhető a két további rész is, mert magyarul csak az első jelent meg. (Majd lesz poszt Tinta-trilógia második részéről, mert várólistacsökkentős könyv nálam.) Robert Fulghum sajnos szintén sokak számára ismeretlen. A novellás kötetei is kedvesek, de az igazán jó a filozofikus hangvételű Harmadik kívánság. Nagyon különleges, szépen megírt könyv, ajánlom mindenkinek. Hamarosan tervezem újraolvasni, úgyhogy erről is lesz poszt még idén.

Akit még muszáj a végén megemlítenem, bár nem regényeket írt, egy amerikai költőnő, Emily Dickinson. Titokzatos nő volt, elzárkózva élt, szinte csak a kertjébe mozdult ki, versei nagy részét is csak a halála után adták ki (a korában nem is értették meg az ő szabadabb versformáit, azt hitték, hogy csak nem tud helyesen írni). Magyarul Károlyi Amy fordítása áll legközelebb az eredetihez, de ezt is inkább eredetiben ajánlom, még kezdő angolosoknak is élvezhető.

E rózsáról a vándor
Tudhat, más senki sem,
Ha útszélről nem tépem én
És föl nem emelem.
Egy méhnek majd hiányzol,
Egy pille emleget,
Sietve messzi földről
Keresné kebledet -
Egy madár majd elámul,
Egy szellő majd piheg -
Rózsa, meghalni néktek
Milyen könnyű lehet!

Borzalmas nőszemély vagyok, hogy így elhanyagoltam a blogot, de minden furcsaság zúdult a nyakamba, pont egyszerre, aztán beletelt egy kis időbe, amíg kikászálódtam az önsajnálatból.

Vannak viszont olyan tündérek, akik nem felejtettek el, ilyen Nima, aki ma meglepett egy díjjal, ezzel ráébresztve, hogy hoppá, nekem blogom is van :) Nagyon köszönöm neki, meg a jellemzést is :)

A díjjal kapcsolatos szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek
2, Belinkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges , lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.

Nekik adom tovább:

Heloise: mert ma olyan sok szép képet kaptunk tőle a Nyomorultakból, és mert imádom a blogját

Nita: ő tudja, miért ;)

Orsi: mert megérdemli, mert kell neki az önbizalom növelés, és mert jó barátnő (és elviseli a hisztijeimet) :)

Ja, és a lényeg: van egy megírt posztom, holnap talán ki is kerül a blogra végre mááár :)

Jah, hát ez nem feltétlenül illik ide, de már egy hónapja meg akarom csinálni, és nincs is rá jobb időpont, mint a hétfő hajnali inszomnia.

Szabályok:

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz

2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.

Nehéz egy kedvencet választani, de legyen Regina Spektor, mert ilyen lányos hangulatban vagyok.

1.Férfi vagy, vagy nő?

"I'm the hero of the story
Don't need to be saved"

2. Írj magadról!

"Hey remember that time when I would only read Shakespeare
Hey remember that other time when I would only read the backs of cereal boxes"

3. Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?

"I start to miss you, baby, sometimes
I've been staying up and drinking in a late night establishment
Telling strangers personal things"

4. Milyen a jelenlegi kapcsolatod?

"It's just a feeling and no one knows yet"

5. Most hol lennél szívesen?

"In my cell I'm tattooing myself with
Mermaids and swallows"

6. Mit gondolsz a szeretetről?

"Love's such a strange situation
Full of frustration and anger and fear
Everything's tears
Nobody hears
Nobody's here, and nobody hears"

7. Milyen az életed?

"And people are just people,
They shouldn't make you nervous.
The world is everlasting,
It's coming and it's going."

8. Mit kérnél ha egy kívánságod volna?

"Just sitting here and trying to decipher
What's written in Braille upon my skin."

Nem mondom, hogy egyszerű volt, de akinek van kedve, csinálja meg, mert vicces.

"You know that place between sleep and awake? That's where I'll always love you. That's where I'll be waiting."

Norin kérdezte pár hete, hogy melyik könyvszereplő bőrébe bújnék, és miért, csak eddig lusta voltam nem volt időm megválaszolni. Igazából ötletem se volt, hogy kit válasszak, mert annyira nem vagyok az a bátor kalandozós típus, ami pedig elkerülhetetlen, ha az ember könyvben akar szerepelni. Darabolós gyilkosos, és pszichopatás könyvek kizárva. Mesekönyvhősnő kell. Persze nem mindegy, hogy milyen, mert azért legyen menő, de nem az a tipikus megmenteni való szenvedős lány. Szétnéztem a polcon, és a kedvenc mesekönyvem inkább csak a hiányával tűnt fel, mert a magyar fordítást utálom, angolul meg még nem tudtam megvenni a megfelelő kiadást (ejj, tudom, finnyás vagyok). Ja, igen, a Peter Pan-ről beszélek. Szégyen, hogy nincs meg, de imádom az egészet, bármikor indulásra kész vagyok Sehol-szigetre (leírni is fáj ezt a nevet). Wendy-t viszont utálom, az állandó 'Ó, Péter!' sóhajtozásai abszolút nem én vagyok, pedig én is szerelmes vagyok a fiúba. Egyértelmű, hogy Csingiling (had ne kelljen Giling-Galangot írnom, légyszi) vagyok. Azért, mert cinikus, féltékeny, pofákat vág, és sokkal életrevalóbb, mint Wendy. Na meg gonosz is néha. Még talán hasonlít is rám. Egy picit. Szívesen élnék Sehol-szigeten, főleg miután Wendy hazament, és Péter csak az enyém :D

A játékot tovább is kéne adni, úgyhogy hajrá Anonyma, és tasiorsi.

Lobo-nak támadt az a nagyon jó ötlete, hogy csökkentsük a várólistáinkat. Állandóan csak halmozunk, ebből én egy egészen szolid verzió vagyok, de vannak akik nagyon durván sok könyvet vesznek (kire is gondolok...?:D), a polcokon meg egyre fogy a hely, és tornyosulnak a mohóságnak engedve begyűjtött, aztán olvasatlanul hagyott könyvek. A játék (vagy inkább kihívás), hogy 2011-ben 12 előre meghatározott könyvvel illene csökkenteni a várólistámat. Moly polc már van róla, de ide is kirakom, hogy aztán számon kérhessétek.

1. Moore: Watchmen - A képregény alapmű egyre csak halogatódott, ennek legnagyobb oka főleg az ára, de majd jövőre minden jobb lesz.

2. Funke: Inkspell - Az agyonajnározott Tintaszív folytatása, ami nem jelent meg magyarul, angolul viszont már hónapok óta megvettem, csak lusta voltam nekiállni, meg először újra kéne olvasnom az első részt.

3. Casanova: Emlékiratok - Már a Casanova menyasszonya óta akarom, ki is vettem a könyvtárból elutazás előtt, és megállapítottam, hogy mennyire jó stílusa van, de nem akartam kihozni magammal.

4. Lee: Ne bántsátok a feketerigót! - Régóta tervezett, egyszer tényleg elkezdem.

5. Asimov: A halhatatlanság halála - Leoni gyönyörűséges festménye után vált biztossá, hogy ezt olvasni akarom, Asimov amúgy is szeretős.

6. Morton: Felszáll a köd - Még nyár elején vetem meg, aztán sose volt rá idő, de Nima és Csenga is jókat írt róla, úgyhogy bizakodó vagyok.

7. Ishiguro: Napok romjai - Mert csak. A Never Let Me Go után kíváncsi vagyok, mit tud még a bácsi.

8. Helprin: Téli mese - Nyár közepén kezdtem el a 35 fokban, annyira nem sikerült ráhangolódni.

9. Morpurgo: War Horse - Jó lenne megnézni tavasszal a színházban, csak elveim szerint először a regény.

10. Gaiman: Sosehol - Mert Norin annyira szereti, én meg Gaimant szeretem, csak jó lehet.

11. Preussler: Krabat - Évek óta listás, könyvtárban nem volt, anyunak nemrég sikerült megkaparintania, karácsonyi olvasás lesz belőle.

12. Baricco: Harag-várak - Fejleszteném a Baricco tudásomat.

Plusz egy Austen-t is szeretnék kötelezővé tenni magamnak, mindegy melyiket.

Nimától kaptam ezt az újabb körkérdést pár napja, de eddig nem sikerült elfogadható választ adnom rá. Talán most.

Melyik íróval / költővel ülnél le egy jót beszélgetni, és miért?

Nehéz egyet kiválasztani, sok olyan van, akikről úgy gondolom, a könyveik alapján, hogy jól kijönnénk. Aki szívemnek különösen kedves, az öreg Tolkien, őt -ha még élne- szívesen elfogadnám nagypapámnak. Valószínű főleg irodalomról beszélgetnék vele, az inspirációiról, hogy hogyan tudott egy olyan komplex világot elképzelni, mint Középfölde; járnánk együtt könyvklubba, vagy kocsmázni :), de beszélhetnénk akár politikáról, vagy bármi másról is, kivételesen okos ember volt. Persze azt mondanom se kell, hogy a beszélgetéseink tündéül zajlanának, úgy az igazi :) Az irodalom óráira is szívesen járnék, viszont azt hiszem ő nem érezné túl jól magát a XXI. században, igazi régimódi angol úr volt. Mivel beszélgetni már nem tudunk, a temetőben azért meglátogattam, igaz, virág nélkül, de azt majd pótolom.

Élők közül talán Alessandro Baricco-t választanám, róla nem tudok sok mindent, de akinek a könyvei ennyire telítve vannak szépséggel, az csak kedves ember lehet. Őt csak arra kérném, hogy meséljen, vagy mutassa meg Rómát olyan Baricco tükrön keresztül, amin minden sokkal letisztultabban látszik. Remélem, hogy majd egyszer tényleg sikerül találkoznom vele, mondjuk egy dedikáláson, vagy valami könyves eseményen. (Ezért járok iskolába, minden nap azt várom, mikor mondják, hogy 'jön Baricco, bemutassalak neki?')  Valószínű ebből ki is derül, mennyire nem vagyok kíváncsi a műhelytitkokra, sokkal inkább érdekel mások személyisége.

Akiknek továbbadom a játékot, Bridge (van egy tippem, ő kivel szeretne beszélgetni :)) és Csenga.

Csenga és Heloise invitáltak játszani, de pont költözéskor, aztán meg jól elfelejtettem. Most kicsit késve, de itt van a játék. Adott 5 szó, ezekre szintén öttel kell asszociálni, ugyanis ezekről lesz szó Orosházán, ahol a Justh Zsigmond Könyvtár szervez egy könyves, blogos, könyvesblogos találkozót október 9.-én. (Jááj, miért pont olyankor, amikor nem vagyok otthon?)

1. olvasás: másik világ, álom, túl sok könyv, túl kevés idő, éjszakázások, szerelem

2. kortárs magyar irodalom: végletek, sokkolni akar, túlreklámozott, érdektelen, nem közvetít értékeket

3. e-könyv: hasznos, utazós, zsebkönyvtár, kalózok, jövő

4. könyves blogok: közösség, értelmes ajánlások, sokszínűség, függőség, moly

5. könyvtár: gonosz könyvtáros néni, csend, könyvillat, 'kötészeten', második otthon

Hm, elnézést, néha több lett, mint egy szó, de azért remélem elfogadható. Nem adom tovább senkinek, mert addig halasztottam, hogy közben mindenki megkapta. Cserébe mindenki kap szép könyves képet a végére :)

Nikitől kaptam ezt a díjat, jó meglepetés volt, meg is jött a kedvem az olvasáshoz tőle :) Szóval köszönöm nagyon! Akiknek továbbítom: Norin, PuPilla, Nita, Csenga, és Zenka.

Kaptam egy kreativ blogger dijat Norintol, nagyon nagyon koszonom neki :)

A szabalyok a kovetkezok:

1. Meg kell koszonni.
2. A logot ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitol kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem oket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell arulnom magamról 7 dolgot.

Akiknek tovabbadom: Pöfivonat, Jane, Orsi, Batus, Amadea, Dün, tataijucc Szivesen likelnem oket, ha tudnam, de az elobb elrontottam, es sehogy sem torlodott ki az a bejegyzes.

Nem igazan tudom, hogy konyves dolgokat kell-e elarulnom magamrol, de talan jo lesz ez a 7:

1. A Dumbo magazinon tanultam meg olvasni 4 eves koromban.

2. Nagyon kenyes vagyok, ritkan adok kolcson konyveket. Egy volt osztalytarsam mindig ugy olvasott, hogy kozben kakaoscsigat, es narancsot evett, tele voltak a konyvei foltokkal. Az enyemeket is mindig osszekente.

3. Ket konyvet utalok, a Vegtelen tortenetet, es Vian-tol a Tajtekos napokat. Mindegyiket sokszor elkezdtem mar, de soha nem fejeztem be.

4. 8x olvastam a Gyuruk Urat, plusz nehany reszt meg tobbszor. 3 kiadasban is megvettem.

5. Szeptembertol publishing szakra fogok jarni, ahol konyvkiadast is tanulunk.

6. Altalanosban ugy uzleteltem a nagymamammal, hogy 5 5-os utan kapok egy konyvet.

7. Ugy erettsegiztem 99%-ra Az ember tragediajabol, hogy nem is olvastam. Aztan szobeli utan hazamentem, es gyorsan elolvastam.

A jatek pedig:

Irj fel 10 konyvet, amiket te mar olvastal, de ajanlanad a tobbieknek. Nevezz meg 5 bloggert, akiknek kivancsi vagy a velemenyere, linkeld be oket, és hagyj nekik uzenetet a blogjukban. A fonti embereknek szeretnem ezt is tovabbitani.

1. Orczy Emma barono: A Voros Pimpernel

2. Jostein Gaarder: A kartya titka

3. George Sand: Mese a jolelku Fridolinrol

4. Ralf Isau: Az evszazad osszeeskuvese

5. Jeanette Winterson: Oranges are not the only fruit

6. Cornelia Funke: Tintasziv

7. Tracy Chevalier: Hullo angyalok

8. Robert Fulghum: A harmadik kivansag

9. Patricia Highsmith: Tizenegy

10. Aldous Huxley: Szep uj vilag