Czikornyai & Patza

1997. Anglia az atomháború után. Az emberek kiszolgáltatottak, szabad teret nyer a fasizmus, és kialakul egy orwelli-hez hasonló diktatórikus rendszer. Ez ellen lázad fel a titokzatos, Guy Fawkes maszkos terrorista, V, akinek végső célja, hogy felrobbantsa a londoni Parlamentet.

"Happiness is a prison, Evey. Happiness is the most insidious prison of all."

Mindenképp el akartam olvasni, elsősorban azért, mert kellett alkotnom valami képet Moore-ról a Watchmen előtt, meg persze a film is nagyon tetszett. Annyit érdemes azért tudni, hogy eredetileg a Warrior magazinban kezdték el publikálni 1982-ben, de ez a lap 85-ben megszűnt, és csak 88-ban került a sztori a DC-hez. Időközben Moore eléggé befutott lett a Watchmen-nel.

V egy eléggé összetett figura, aki -bár a történet főhőse- mégsem egyértelműen jó, sőt. Valójában inkább egy őrült szociopata. Nagyon művelt, gyakran idéz klasszikusokból, teátrálisan adja elő magát, ám az eszközei brutálisak, és hideg kegyetlenséggel képes gyilkolni. Elrejtőzik az állandóan vigyorgó álarc, paróka, kalap, és köpeny alá, így senki sem tudja, hogy néz ki valójában, és sokkal inkább lesz belőle „eszme”, mint személy. (Egyébként amellett, hogy a rendszer ellen küzd, saját személyes ellenségeit is sorra kivégzi.) V-t elsősorban egy sokkal emberibb karakter, Evey Hammond-on keresztül ismerjük meg. A tizenhat éves lány prostitúcióra kényszerül, ám már első éjszaka rendőrökbe botlik, akiktől aztán V menti meg, majd magával viszi búvóhelyére, az Árny Galériába. A másik főszereplő, a V után nyomozó detektív, Eric Finch; aki aztán kutatásai során olyan titkokkal szembesül, amik megingatják a rendszerbe vetett hitét.

Lloyd kidolgozatlan, komor rajzai remekül illenek a történethez, és egyfajta film noir-os hangulatot teremtenek. (Eredetileg fekete-fehérben jelentek meg, de a DC-nél utólag kiszínezték a képeket.) Nagyon tetszik például, hogy jelzésértékűen újra és újra felbukkan a V betű/szám. Amit viszont hiányoltam a szövegből, viszont a filmben nagyon jól megcsinálták, azok V monológjai, amik már groteszkbe hajlóan tele vannak v betűkkel, és sokkal színpadiasabbá teszik a megszólalásait. A könyvben csak a fejezetek címei kezdődnek V-kkel.

V végső célja, hogy az irányítást a nép kezébe adja, ám mindezt anarchián keresztül képzeli megvalósítani (mint Guy Fawkes), és egy olyan népet akar felszabadítani, akik már agymosottá váltak a tv-ből, és más médiumokból áramló propagandának köszönhetően. Ezért is kulcsfontosságú, amikor V betör a tv-hez, hogy leadja saját műsorát. Moore egyébként zseniális, láthatóan megihlette a hidegháború időszaka, és olyan kényes társadalmi és politikai témákhoz nyúlt, amit kevesen mertek. Fogta a jelen problémáit, történelmét, és kivetítette egy disztópikus, poszt-apokaliptikus, ám egészen reálisnak tűnő alternatív jövőbe. Bár a történelmi párhuzamok, és maga a történet sem mindig egyértelmű, de arra késztet, hogy elgondolkodjunk, hol is tartunk most, és mennyi vált valóra a Moore által jósolt jövőből.

értékelés: 4/5

Itt a régóta várt harmadik kötet, és végre időm is volt beköltözni a könyvesboltba egy órára, hogy elolvassam. Négy különálló rész, inkább novellák, nem illenek bele az eddigi történetfolyamba. Olyan rövidek, hogy pont mire belerázódnék egybe, már vége is van. Egyébként az Álomország nem csak felépítésében teljesen más, mint az előző Sandman füzetek; mintha Gaiman tanult volna a hibáiból, hanyagolja az arcba vágós naturalizmust, sokkal kifinomultabb, és mesésebb lett, már Batmannel sem futhatsz össze minden sarkon (bár én ma találkoztam vele a főutcán :P).

A nyitó rész, a Kalliopé, egy alkotói válságtól szenvedő író története, aki kétségbeesésében, és kapzsiságában fogva tartja Kalliopét, a múzsát. Éveken keresztül újra és újra megerőszakolja az ihletért, amíg aztán Morpheus meghallja régi szerelme, fohászkodásait, és kiszabadítja. Persze mindezt olyan Morpheusosan, határozottan, és könyörtelenül.

Második az Ezer macska álma egészen nyugtalanító, közben örültem, hogy nincs itthon macskánk. Vajon miről álmodik egy kismacska, miután a gazdái elvették, és megölték a kölykeit? Mit mond neki az Álomúr? Egyáltalán mekkora ereje van az álmoknak, mi történik, ha ezer macska egyszerre álmodja ugyanazt? Elgondolkodtató mese, az Inception macskás verziója.

Harmadik fejezet a Szentivánéji álom (az egyetlen World Fantasy díjas képregény), a Babaházas kedvencemhez (Egyszer fenn, egyszer lenn) kapcsolódik. Ott ugye Will Shakespeare alkut kötött Morpheussal, hogy ír neki két drámát, cserébe a hírnévért. Itt az első darab bemutatóját látjuk, ajtó nyílik a világok között, megjelenik Oberon, Titánia, és a tündéreik, hogy részt vegyenek a szabadtéri előadáson, mi közben rájövünk, hogy Will valójában mekkora árat kell fizetnie a sikerért.

Utolsóként az Álarc-ban egy régi, nyugdíjazott DC-s hősnő napjait látjuk; ő Element Girl, aki bármelyik elemmé képes átváltozni. Az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja a magányos nőt, de szuper-képessége miatt ez is kivitelezhetetlen.

"Az első élőlény létezésénél már ott voltam, és vártam.
Mikor az utolsó élőlény is meghal, elvégeztem a munkám.
Felpakolom a székeket az asztalokra, lekapcsolom a villanyt, és távozáskor bezárom az univerzumot."

Eddig nem zavart túlzottan, hogy nem egységes a képi világa, de itt érezhetően szétesett. Kelley Jones működött a macskás sztorinál, de a Kalliopénál annyira ocsmány volt a szín, a grafika, minden, hogy lehúzta az egészet. Mindegy, a Sandman-nek szerintem nem is ez a lényege, és főleg ez a kötet annyira erős történetileg, hogy megbocsátok Jones-nak, és a szövegre koncentrálok. Gaiman meg továbbra is zseniális, nem tudok mást, akinél ennyire működnének együtt a mitológiai, popkultúrális és még millió más helyről összeszedett elemek.

értékelés: 5/5

Valószínű már mindenki számára egyértelmű, hogy nagy Sandman rajongó lettem :) Más képregényekkel továbbra sem vagyok képben, de itt van az ismerkedési terv az agyam egy eldugott sarkában.

Szombaton (december 18.) ha esetleg a Millenáris felé jártok, és érdeklődtök a képregények iránt, nézzetek be a Jövő házába, a  Hunrarocomix és Animekarácsony-ra, ahol kiállítás, vásár, képregény geek-ek, és sok sok új megjelenés csábít költekezésre. A belépő 1000 ft, ami aztán levásárolható, de ezen kívül még külön kedvezményeket is kínálnak a kiadók. (Ezt nem árt kihasználni, mert a képregények amúgy elkeserítően drágák.) Ami ebből engem érdekel az a Sandman harmadik része, az Álomország. A borítót elnézve marad az eddig megszokott igényes kivitelezés, gondolom az ára megint valami brutál, de ezért megéri. Jó kis karácsony előtti kiruccanási lehetőség, és a programokat elnézve a család minden tagja talál majd kedvére valót. Én is szeretnék menni, addigra már otthon is leszek, a többi csak a családtól függ. (Szombaton meg gasztro Wamp, szintén a Millenárison!)

Ha valakit a programok érdekelnének, a következőkre lehet számítani:

Nagyszínpad:

11:30 Megnyitó

12:00 AMV verseny

13:00 Cosplayverseny

14:30 Japán Tánc Bemutató

15:00 Dobay Ádám (mitológiakutató): A hős útja és más szellemi tanítások a Csillagok háborújában

16:00 Pinkhell legjújabb, 7. számának bemutatója (Magyar Képregény Szövetség, Magyar Képregény Akadémia)

16:30 Tarczy Péter és Tarczy Tamás – Collectoys kft. Celeb

és Politikus figurák

17:30 Versenyek eredményhirdetése

18:00 Parapara (csoportos közös tánc)

Kisterem:

11:30 Kalyber Joe: Az óvodásrajzoktól a holland képregényfesztiválos meghívásig
Pilcz Roland bemutatja saját képregényhősét az új, 6. kötet megjelenése kapcsán

12:30 Képregényfilmek
A műfaj sajátságairól, az idei év terméséről és a jövőre várható premierekről Szűcs Gyula “Hamlet” (Index) beszélget Wostry Ferenccel (Könyvesblog, Geekz) és Rusznyák “Olórin” Csabával (Geekz).

13:30 A magyar képregény 2010-ben – mi várható jövőre?

Az idei év értékelése és kitekintés a 2011-es évre. A kötetlen beszélgetésben részt vesznek a Magyar Képregény Szövetség elnökségének tagjai, kiadók, alkotók és persze a közönség bevonásával

14:30 Mondo beszélgetés

15:30 Keleti Kultúráért Egyesület bemutatkozása, beszélgetés

16:30 Fanfic beszélgetés

17:30 Animax beszélgetés

18:30 Animax Musix 2010 Tavasz 2. nap vetítése

Tánc/Ének terem

11:00 DDR

15:30 Karaoke

15:00 Jelentkezés a helyszínen a hagyományos karaoke-ra

15:30 Hagyományos karaoke, és ez alatt lehet jelentkezni

a helybennevezős versenyre a helyszínen

16:00 Helybennevezős Karaoke verseny

17:30 Hagyományos karaoke

Workshop részleg

12:00 Rajzverseny

11:30 Karácsonyfadíszek készítése (Migoto)

Konzol részleg

11:30 Szabad Konzol és miniversenyek

Csak az eső elől menekültem a könyvesboltba, amúgy már több mint egy hónapja nem vettem magamnak könyvet. Persze azonnal megkísértettek, kettőt fizet, hármat kap képregény akció. Brutál drágák itt a képregények, még így is, úgyhogy inkább lehuppantam olvasni a boltban, kimenni úgysem tudtam (még mindig nincs esernyőm).

Niffeneggerről mindenkinek rögtön az Időutazó felesége jut eszébe, de egyre jobban kezdem úgy érezni, hogy témájában az áll legtávolabb az írónőtől. Mivel képzőművész, és író egy személyben, ezért a képregény mint műfaj azonnal adta magát. Egyik első munkája a The Adventuress, ha jól emlékszem még az egyetemen írta/ rajzolta.

Sokkal inkább képeskönyv, mint igazi képregény, vagy inkább gazdagon illusztrált novella. Egy alkimista lányának kalandos története, akit először elrabol a vágytól fűtött báró, tőle mollyá változva menekül, kiköt a lepkegyűjtő Bonaparte Napóleon kertjében, szerelmi viszonyba keverednek, terhes is lesz, mielőtt Napóleon Oroszországba utazik, aztán szül egy macskát.

Igen, kicsit fura. A szürke-fekete-homok-barna képekből csak úgy árad a szomorúság. A lány szürreális álom repülése közben nem tudjuk hol végződik a valóság, és kezdődik a képzelgés; közben néha borzongat, máskor nyugtalanít. Mint egy túlvilágibb, nőiesebb Neil Gaiman világ.

Talán az lehet a baj vele, hogy kidolgozatlan marad a történet, érezni, hogy ez inkább csak próbálkozás volt eredetileg, amit aztán utólag kiadtak, miután befutott az írónő. Nekem azért így is jobban bejön, mint a falon ugráló rikító ruhás DC/Marvel bohócok, és szépen lassan olvasom majd a többit is, amíg ki nem raknak a Watrsone's-ból.

értékelés: 4/5

u.i.: mi baja van a kedvencelőmnek?

A történet ott folytatódik, ahol az első kötet abbamaradt. Morpheus visszaszerezte az ellopott ereklyéit, és most próbálja visszaállítani a békét és a biztonságot az álmok birodalmában. A népszámlálásnál azonban kiderül, hogy néhány nagyon önálló, erős álom megszökött. Mindegyikőjük máshogy foglalta el magát a kényszerű szabadság alatt, ketten új mini álomvilágot épített, ahol egy báb Sandman uralkodik; a Korinthoszi fiatal fiúk szemgolyóját vájta ki, és ette meg, Zöld Éden pedig megtapasztalhatta végre az emberi lét szépségeit. Uruk elindul, hogy megkeresse, és megbüntesse őket, ám közben egy örvény is fenyegeti az éppen újraépült álmok birodalmát.

A másik szálon Rose Walker keresi elveszett öccsét, ő az első részből ismert Unity unokája. Egyre furcsább dolgok történnek vele, álmában, és ébren is. Csak a haldokló Unity tudja, mi történik a lánnyal, és ő az egyetlen, aki megmentheti, mert tudtán kívül Rose az álomörvény.

Ez tipikusan olyan képregény, aminél nem baj, hogy folytatásos. Legtöbbször fenntartásokkal kezelem a folytatásokat, de itt felfelé ível a színvonal. Ami az első részben zavart, a sok erőszak, és vér, az minimalizálódott, és inkább az olvasó képzeletére van bízva, hogy mi történne a következő oldalakon. Végre feltűnik a Végtelenek családjának pár másik tagja, és kiderül, hogy nem felhőtlen köztük a viszony. Vannak kitekintő fejezetek, amik látszólag nem kapcsolódnak a történethez, ilyen például Morpheus és egy benszülött királynő szerelmi története, vagy az Egyszer fenn, egyszer lenn (kedvenc!!!), ami nálam az eddigi két kötet csúcspontja volt.

"Azt jelenti, hogy játékbabák vagyunk. Fogalmunk sincs, mi zajlik a mélyben, s csak áltatjuk magunkat azzal, hogy mi irányítjuk az életünket, miközben alig egy hajszálnyira tőlünk olyan dolgok léteznek, melyektől megtébolyodnánk, ha észrevennénk őket; melyek csak játszanak velünk, szobáról szobára hurcolnak, s ha elfáradtak és ránk untak a nap végén, egyszerűen a sarokba hajítanak bennünket."

Ha érdekel, milyen egy sorozatgyilkos konferencia, hogy honnan kapta Shakespeare a remek íráskészségét, vagy hogy tényleg olyan jó dolog-e örökké élni, tetszeni fog a Sandman. Én most is lelkesen lapozgattam hátra a jegyzetekhez, hogy most akkor hol mire is utal Gaiman, és hihetetlen, hogy mennyi minden van a fejében. Itt váltam hivatalosan rajongóvá, vehetem meg a jó drága, Eisner-díjas következő kötetet.

értékelés: 5/5

Próbálkozom a képregényes alapműveltség megszerzésével, ebben szerencsére segítségemre volt Sceurpien, aki kölcsönadta a Sandmant. (köszi, puszi :) ) Sajnos a Gaiman ismereteim sincsenek a topon, eddig a két legkommerszebb (Csillagpor, Coraline) volt meg, azokat szerettem is, és terveztem az író további műveinek beszerzését, csak mindig elcsábultam másra. Lehet az se volt szerencsés, hogy az Amerikai istenekkel akartam folytatni a sort, ami beszerezhetetlen. Ezekkel a magyarázkodásokkal csak annyit akartam érzékeltetni, hogy nem igazán értek se  műfajhoz, se az íróhoz.

Az első kötetben a képregény nyolc kis füzetkéje található, amik 88-tól havonta jelentek meg a DC-nél. Már a borító vonzott, Dave McKean képeit a falamon is szívesen nézegetném, ő illusztrálta a Coraline is. A képregényen változó rajzoló csapat dolgozott, látszik is a váltás, de egyáltalán nem zavaró.

"Ha nem fejezed be őket időben, a mesék mindig halállal végződnek."

A XX. század elején, az enyhén idióta Roderick Burgess egy okkultista szertartás során foglyul akarja ejteni a Halált, valami azonban nem a tervek szerint sikerül, és egészen másvalaki kerül a csapdába. Ő Morpheus, Kai'ckul, Sandman, maga az Álmok Ura, a Végtelenek családjának tagja. 70 évig vár bezárva egy kristálycellában, közben birodalma összeomlik, a világban pedig titokzatos betegség, az álomkór terjed. Morpheus szabadulása után elindul, hogy helyrehozza az álomvilágot, és visszaszerezze ellopott mágikus tárgyait, melyekbe erejének egy részét helyezte. Nincs könnyű dolga, le kell szállnia a Pokolba, és a legsötétebb elmék mélyére; szembe kell néznie azzal, hogy az Álomherceg ereje ha avatatlan kezekbe kerül, képes elpusztítani az alkotóját.

Ez a váz, és ezt tölti meg Neil Gaiman, szinte mindennel. Apró utalások, mitológia, szimbólumok, más képregényekből ismert szereplők, Bibliai alakok, saját szörnyek, mind mind felbukkannak a Sandbanben, leporolva, újraértelmezve. Hihetetlen ennek az embernek a műveltsége, a fantáziája, és hogy milyen tehetséggel hasznosítja újra a már ismert elemeket, és varázsol belőlük modern horror mesét. Kedvencem az utolsó fejezet, a "Szárnyainak suhogása".

"Az emberek azt hiszik, az álmok nem valóságosak, mert nem anyagból, nem részecskékből vannak. Pedig azok. Nézőpontok, képek, emlékek, szójátékok és elveszett remények alkotják őket…"

Jók a rajzok is, bár borító alapján nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen színes lesz, de így sokkal forrongóbb az egész. Morpheus sötét színei megnyugtatóak a sárgák, vörösek, és rózsaszínek után. Azt olvastam, hogy a Halál Siouxsie Sioux-ról lett mintázva (ez külön tetszik, mert kiskorom óta nagy rajongója vagyok), és ahogy becsuktam a könyvet, és megnéztem a hátlapot, ahol az író mosolyog ránk, felmerült bennem, hogy Sandman karakterét Neil Gaiman ihlette. (Aztán lehet, hogy nem, csak egy ötlet, úgy hasonlítanak egymásra.)

értékelés: 5/5

Volt egyszer egy Star Wars rajongo kislany, aki megvett mindent, aminek koze volt imadott filmjeihez. Volt R2-D2-s ebreszto oraja, es karoraja, Darth Maul-os legoja, figurak, urhajok, vilagitos matricak a plafonon (hogy ejjel olyan legyen, mintha az urbe nezne), es nem utolso sorban egy halom kepregeny. Valahogy igy kezdodott kepregenyes palyafutasom, (volt meg egy rovid Sailor Moon korszak, de azokat anyuszika kidobta) es azt hittem itt is ert veget. Mindig szivesen ujraolvastam a Star Wars kepregenyeket, maig tudok idezni beloluk, de nem ereztem kesztetest mas kepregeny vasarlasara egeszen mostanaig.

Volt ez a zsenialis film, amit tasiorsi ajanlott. Ugy kepzeltem, mint egy sokadik szuperhos mozi, Nicolas Cage ujabb egese, de tevedtem persze. Miutan menthetetlenul belezugtam a filmbe, felmerult, hogy el kene olvasni a kepregenyt, de elhessegettem az otletet azzal, hogy egy ilyen jo film utan mar semmi ujat nem adhat. Megint tevedtem :P Egy artatlan setalgatasom alkalmaval, amikor a legujabb Vogue-ert indultam, egyszercsak ott volt. Ult a polcon, es engem nezett, azzal a "csak egy van belolem, muszaj lesz megvenned, kulonben banni fogod" nezessel. Vajon az akaratos konyvek fognak a sirba vinni?

Volt egy fiu, abbol a szerencsetlen szemuveges, gyik kamasz fajtabol, aki jelentektelensegebol a kepregenyekhez menekul. A neve ebben az esetben nem Peter Parker, hanem Dave Lizewski, akinek egy nap az a remek anyukakra fraszt hozo otlete tamad, hogy a kepregeny host at kellene ultetni gyakorlatba. Vegulis Bruce Wayne-nek sem volt szuksege pokokra, meg kriptonitra, csak par milliora. Dave rendel egy trendi buvarruhat a netrol, es utnak indul terepszemlet tartani. Ez rosszul sul el, az eredmeny egy lyuk a hasban, jopar mutet, es torott csont. Par honapos labadozas utan Dave ujra probalkozik, ezuttal is serulesekkel, de legalabb sikerrel. Felkerul a youtube-ra, es igy megszuletik az uj alarcos sztar, Kick-Ass. Myspace oldalan lehet tole segitseget kerni, egy ilyen kuldetes teljesitese soran azonban nem vart nehezsegekbe, es igazi rosszfiukba botlik. Ket titokzatos idegen menti meg, a Batman hasonmas Big Daddy, es a 10 eves, Polly Pocket-John Rambo keverek Hit-Girl. Innentol nincs tobb jatek, ha szetlovik az agyad az valodi. Dave kiszallna, de mar nem tud, es frocsog a ver.

Mar a filmnel is furcsa volt, hogy en, aki utalom Tarantinot, megis hogy birom elviselni, ezt az ertelmetlen mennyisegu vert, es karomkodast, de olyan...magaval ragado. Nem tudnam mashogy megfogalmazni. Megertem, ha ez valakit zavar, es ezert fele se nez. Nem ertek a kepregenyekhez, nem tudom, milyen a jo grafika, de Kick-Ass rajongo lettem. Ezen felbatorodva ugy dontottem megprobalkozom mas kepregenyekkel is, szoval ha valaki jartasabb a temaban, ajanlhatna nekem valami jot, alig varom a kovetkezo pozitiv csalodast. A fuzetke illata egyebkent pont olyan volt, mint a regi Star Wars-osoke :D, de ez csak ilyen plusz pont.

4,5/5