Czikornyai & Patza

Az első rész után szinte azonnal kezdtem a másodikat, el is jutottam kb. a feléig, ahol aztán megtorpantam, mert nem tetszett. Megint egy Molyos beszélgetés kellett hozzá, hogy folytassam, és annyira nem is bántam meg, utána pár óra alatt ledaráltam a maradékot, de így is nagyon vegyes érzésekkel tettem le a könyvet.

"Katniss, akit a Viadalon úgy becéztek, "a lány, aki lángra lobbant", most elhagyja a pislákoló lángokat, a csillogó ékszerekkel kirakott ruhákat és a halvány gyertyafényre emlékeztető estélyiket. Katniss most már olyan pusztító, mint a futótűz."

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, ám mégsem élhetnek nyugodtan, mert a Kapitólium lakói lelkesen várnak minden újabb hírt a "tizenkettedik körzet elátkozott szerelmespárjáról". Győzelmi körútra indulnak a nyomorgó körzetekben, ahol azonban Katniss viadalos trükkje sokkal többet jelentett; egy lehetőséget, hogy szembe lehet szállni a Kapitóliummal. Közben már szervezik a 75. viadalt, ami a Nagy Mészárlás néven fut, és ha Katniss nem elég óvatos, könnyen az arénában találhatja magát újra.

Kezdem a negatívummal, hogy gyorsan túl legyek rajta, és írhassam a jót. Az eleje valami katasztrófa! Iszonyú nyögvenyelős, Katniss bosszantóbb, mint eddig bármikor, állandóan vívódik, hogy 1. melyik pasit válassza (mintha nem lenne egyértelmű...), 2. jajj, mi lesz a családjával (úgyis meghalnak, mert az élet kegyetlen, és ha egy kis realitást akar belecsempészni az írónő, akkor megöli őket) Ez a rinyálás tart a könyv feléig, vagy talán kicsit tovább, hogy aztán a főszereplők visszakerüljenek ugyanabba a helyzetbe, amiből az előző rész végén kikeveredtek. Tényleg nem volt más ötlete Collins-nak? Ez így elég gagyi. Viszont pont ebből következik a pozitívum része. Valószínű Collins rájött, hogy mit rontott el a korábbi Viadal leírásánál, és tanult belőle, mert a Nagy Mészárlás jóval izgalmasabbra sikerült (csak megint túl rövid!!!). Maga az aréna is jóval több fantáziáról árulkodik, mint az előző, és ehhez még jönnek az új szereplők, akik végre nem csak vázlatok Katniss árnyékában, hanem igazi szerethető karakterek. Sajnos Peeta is belesüllyed egy elég hasonló szenvedésbe, mint Katniss, ezért nálam ő most közel sem volt akkora kedvenc, mint korábban, de szerencsére megjelent Finnick, akinek (végre!) van humorérzéke, ami ugye kevés szereplőről mondható el a sorozatban. Nálam ő mentette meg a könyvet. Második kötethez méltóan hatalmas cliffhanger a befejezés, azok is el fogják olvasni a folytatást, akiknek amúgy nem jött be a történet, mert muszáj tudni, mi lesz a vége.

Azt igazán megmondhatnátok, hogy Gale minek van? A legfeleslegesebb szereplő az egészben, nagyon utálom. Snow elnököt egyelőre nem tudom hova tenni, meg a felbukkanó Tizenharmadik körzetet sem. Valahogy nem hiszem, hogy Katniss-nak annyival jobb lenne a lázadók között; szimbólumot csináltak belőle, úgy rángatják, mint valami marionett bábut, de senki sem kérdezte meg, hogy ő mit akar. Lesz itt még dráma bőven.

Finnick miatt egy hangyányit jobban tetszett ez a rész, mint az első, viszont nehezen bocsátok meg az unalomba, és nyálba fulladó részekért, úgyhogy marad a korábbi értékelés. De ezek után valami nagyon menő befejezést szeretnék látni, olyat, amitől hanyatt esek!

értékelés: 4/5

Vallomás: csak azért olvastam el, mert annyit beszéltek körülöttem a filmről, meg mindig belefutottam ilyen Éhezők viadalás hírekbe, és elkezdett idegesíteni, hogy nem tudom, miről van szó. Akkor jött a sokk, amikor bejelöltem Molyon, hogy olvasom, és rögtön tizennégyen kedvencelték. Ledöbbentem, hogy ennyien szeretik, és megnyugodtam, hogy akkor azért annyira rossz nem lehet...

Vallomás 2.: Olvasás közben végig ettem, mivel a regény elég nagy százaléka az evésről szól. Az elején éheznek, akkor azért korgott a gyomrom, aztán amikor végre tudnak kontroll nélkül zabálnak, akkor azért rohamoztam meg a hűtőt. Aztán persze kezdődött minden elölről, éhezés, és zabálás, mire a könyv végére értem, felettem az itthoni kaja-készletet.

Valamikor a jövőben játszódik ez a tini-disztópia, Észak-Amerika helyén egy tizenkét körzetre osztott ország, a diktatórikus Panem területén. Minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, amikor 24 gyereket sorsolnak ki (minden körzetből egy fiút, és egy lányt), hogy aztán egy arénában élet-halál küzdelmet vívjanak egymással. A végén persze csak egyikük maradhat életben. A 16 éves Katniss kishúga helyett jelentkezik a viadalra, és ezzel reményt ébreszt a tizenkettedik körzet lakóiban.

"Arról nem is beszélve, hogy valahányszor csak eszembe jut a kivágott nyelvű lány, úrrá lesz rajtam a rettegés. Eszembe juttatja, miért is vagyok itt. Nem azért, hogy menő ruhákban villogjak és ínyencségekkel tömjem a hasam. Hanem hogy véres halált haljak, miközben a tömeg torkaszakadtából üvöltve biztatja a gyilkosomat."

Katniss elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, amivel nekem csak annyi bajom volt, hogy sehogy sem sikerült megszeretnem őt. Sokszor nem is értem a karakterét, bizonyos helyzetekben nagyon éretten, és felnőttként viselkedik, aztán a következő pillanatban pedig a legegyértelműbbet sem bírja felfogni. Van, hogy rettenetesen bután, és naivan áll hozzá dolgokhoz, ami a második kötetben csak fokozódik (de arról majd később). A másik kiválasztott, Peeta sokkal szimpatikusabb, ő volt a kedvencem, meg az alkoholista mentoruk, Haymitch, akiről remélem több minden kiderül a következő két részben. Elég egyszerű az egész, a Kapitólium gonosz, mert hagyja éhezni a körzeteket, és legyilkoltatja a gyerekeket, Katniss pedig a lázadó, aki bár véletlenül kerül bele az események közepébe, de ha már ott van, jól megkavar mindent.

Nem volt rossz könyv, de valahogy kevés; sokkal jobb lehetett volna. A mellékszereplőkre alig szánt időt az írónő, kidolgozatlanok, és sablonosak (pl.: a többi kiválasztott), aránytalanul sokszor van központban a kajálás (értem én, hogy miért, de attól még unom!), és maga a viadal közel sem kap akkora hangsúlyt, és nem olyan izgalmas, mint ahogy várnánk. Az eleje számomra túlságosan el volt nyújtva, és a vége is olyan semmilyen, mintha rossz helyen lenne elvágva a könyv. Azért persze el fogom olvasni a többi részt is, mert érdekel, mi lesz belőle, és a filmet is biztos megnézem, de nem estem hanyatt tőle. Szórakoztató tini könyv, ha már unod a céltalan romantikát, egy olvasást mindenképp megér.

u.i.: Tetszik a borítók szimbolikája, pedig amúgy rondák, de jó ez a fecsegőposzáta :)

értékelés: 4/5