Czikornyai & Patza

"Az őrület és a nagyság egyazon érme két oldala. Valahányszor egy új Targaryen születik, az Istenek feldobják ezt az érmét a levegőbe, és a világ visszatartott lélegzettel figyeli, melyik oldalára zuhan."

Na végre! Valami ilyet vártam, amikor elkezdtem olvasni a sorozatot. Tökéletes volt, az első oldaltól az utolsóig, pedig az eddigiek közül ez a leghosszabb rész, mégis ezt olvastam el leggyorsabban. Most lettem menthetetlenül rajongó.

Nehéz spoilerek nélkül írni róla, de azért megpróbálom.

Nagy meglepetés volt Sansa, aki már a másodikban sem volt olyan idegesítő, most meg szinte kedvenceim lettem a fejezetei, már jobban szeretem, mint Dany-t (amikor megépítette Derest hóból, az a legszebb rész az egész könyvben). És ha már Dany, számomra nagyon fura, amit csinál, és nem vagyok benne biztos, hogy ő lenne a legjobb uralkodó Westeros-on. Remélem, hogy Ser Barristan majd megneveli, mert így egyre unszimpatikusabbá válik.

Jaime lett az egyik új nézőpontkarakter, és ezzel együtt kedvenc is. Nem olyan hülyék ezek a Lannisterek, mint amilyennek tűnnek, legalábbis Tywin és Jaime biztos nem. Az Ördögfióka meg olyan, mint Dany, a Trónok harcában még úgy ahogy szimpatikus volt, de azóta maga alatt vágja a fát. Tyrion-nak az utolsó fejezete miatt nem is fogok megbocsátani, a kisebbségi komplexusa rosszabb, mint Theon-é. (Apropó, hol jár az én imádott Greyjoy-om? Bolton fattyának üzenem, hogy ha a kisujján kívül valami baja lesz, hadat üzenek a Rémvölgy urának.)

Bosszantó, hogy ennyiszer elkerülik egymást a főszereplők, remélem majd azért a legvégén találkoznak, már ha életben maradnak. A legjobb mellékszereplők is ebben a részben voltak, Beric Dondarrion, a Vörös Vipera, a Töviskirálynő, Mance Ryder. (Kérdés azokhoz, akik olvasták: Mance vörös-fekete köpenyét Melissandre csinálta?) Szerencsémre a Véreb is felbukkan, és szokás szerint jó fej. Melissandrén kívül egy másik R'hllor papot is megismerünk, Thoros-t, aki Robin Hooddal a Villámúrral bandázik. Visszataszító, amit Thoros csinál, főleg az Epilógus után...továbbra sem szeretem a Tűz Urát, se a híveit. hülye Stannis

Nem tudom, hogy van ez, de én teljesen szerelmes vagyok Rhaegar-ba, pedig már 15 éve meghalt. Szeretnék egy könyvet csak Rhaegarról. Amit Meera és Jojen meséltek Bran-nek Harrenhal tornájáról...legalább háromszor mesélték el, mindig más szereplő, és egész biztos, hogy fontos. Vagy lehet csak a Rhaegar imádatom szeretné, hogy fontos legyen. Ennyi dal, és mese sem volt említve korábban, így egészen Gyűrűk Urás, csak a stílus más kicsit. Többet légyszi senki ne énekelje el a "Medve és a szép hölgy"-et, se a "Castamere-i esőket". Főleg az utóbbit ne, sok volt belőle.

Azt gondoltam, hogy a Lannisterek nagy szarkeverők, -ott ugye Lord Tywin az ÉSZ, a többiek meg csak szeretnének olyan okosak lenni, mint Tywin- de ezek után Roose Bolton, Walder Frey, na meg a Tyrellek is ott vannak az élen. Martellek még remélem fognak szerepelni, a Vörös Viperával szimpatizáltam, kíváncsi vagyok a többire. Kisujj is elég badass karakterré nőtte ki magát, nem gondoltam volna, hogy hajlandó ennyire bepiszkolni a kezét. A motivációi érdekelnének, mert Varys-ról nagyjából tudjuk, hogy kiket támogat, de Kisujj...

A Vörös Nász nem rázott meg annyira. Kegyetlen volt, és undorító, de már Zúgóban lehetett sejteni, hogy baj lesz. Még jó, hogy nem hívták meg a Patkányszakácsot. Vajon ezek után van olyan, aki nyugodt szívvel házasodik meg Westeros-on? Annyi kérdés maradt megválaszolatlanul, de a legfontosabb: szerintetek ki lehet Azor Ahai?

értékelés: 5/5

kedvenc szereplő: Sandor Clegane, Rhaegar Targaryen

Hivatalosan holnap jelenik meg a Sárkányok tánca, George R.R. Martin monumentális, soha-véget-nem-érő könyvsorozatának ötödik része, ezért gondoltam, hogy írok kicsit a címről, mert Westeros történetében tényleg volt egy időszak, amit Sárkányok tánca néven emlegettek. (Fogalmam sincs, ennek lesz-e valami köze az új könyvhöz, de ha nem, akkor is érdekes adalék.)

I. Viserys Targaryen-nek három gyereke született az első feleségétől, de ezek közül csak egy, Rhaenyra hercegnő maradt életben. Viserys őt tette meg örökösének, bevonta az államügyekbe, részt vehetett a tanácsokon, hogy aztán majd felnőve királynőként irányítani tudja a Hét Királyságot.

Viserys azonban felesége halála után újraházasodott, és született három fia, és egy lánya, de továbbra is Rhaenyrát nevezte meg törvényes örökösének a végrendeletében. Minden szándéka ellenére azonban halálakor a Királyi Testőrség parancsnoka, Ser Criston Cole elvette a koronát, és második házasságából született legidősebb fiának adta, aki II. Aegon Targaryen néven ült a Vatrónusra.

Rhaenyra sem volt híján támogatóknak, így véres polgárháború kezdődött, amit a Sárkányok Táncának neveztek. A Birodalom két részre szakadt, Targaryenek harcoltak Targaryenek ellek, sárkány a sárkány ellen. A legtöbb sárkány ebben a közel egy évig tartó háborúban pusztult el.

II. Aegon végül megetette nővérét a sárkányával, de Rhaenyra fia, III. Aegon tovább folytatta a küzdelmet. II. Aegon-nak nem született örököse, és halála után III. Aegon került a trónra, akit kísértett anyja halála, ezért megépíttette Királyvárban a Sárkányfészket, uralkodása alatt itt tartotta elzárva a sárkányokat, és itt pusztult el az utolsó sárkány is.

A Sárkányok Tánca óta a nők csak utoljára következnek az öröklési sorban, a törvénytelen gyerekek után.

Remélem tetszett az első westerosi töri óra :)

"– Íme. A hatalom ott van, ahol az emberek hiszik, hogy van. Ott, és nem máshol.
– A hatalom tehát egy komédiás szemfényvesztése?
– Árnyék a falon – suttogta Varys. – De az árnyak ölni tudnak. És néha nagyon kicsi ember is óriási árnyékot vethet."

Továbbra is csak lassan tudom olvasni a Tűz és Jég dalát, de haladok, és egyre jobban szeretem.

Az első rész végén kisebb káosz alakult ki Westeroson, ez tovább fokozódik a Királyok csatájában. Négy király is magának követeli a koronát, aztán ott van még Dany, aki megtépázott Khalasar-jával vándorol.

Lehet egyedül vagyok ezzel a világegyetemben, de Tyriont továbbra sem tudtam megkedvelni. Itt már ő a Király Segítője, és jól magára talál az udvari intrikák, és érdekbarátságok világában (az elején még érdekelt is, hogy mit csinál, aztán úgy a felénél meguntam). Ha eddig kétségeim voltak a származásáról, itt egyértelművé válik, hogy igazi Lannister. Cersei egy idióta, ez egyre feltűnőbb, Jaime meg nem sokat szerepel, de az a kicsi is jelentős.

Starkék egyre reménytelenebb helyzetbe kerülnek, Jon az Éjjeli Őrséggel elment a Falon túlra, de Benjen továbbra sincs sehol, Arya a halállistáját mantrázza, Robb háborúzik. Az első részben nem gondoltam volna, hogy Sansa és Bran fejezetei jók lesznek, de most a könyv végére az ő sorsuk érdekelt legjobban (a kedvenc részem pont Sansás, lehet találgatni, hogy melyik :P).

Dany-vel nem történik túl sok minden, azt leszámítva, hogy vándorol (Westerossal ellenkező irányba persze, nehogy minden túl egyszerű legyen...). A könyvsorozat eddigi legjobb része szerintem, amikor a Halhatatlanok Házában látogat; az ottani látomások egész biztos, hogy valóra fognak válni, sőt szerintem előrevetítik a következő részek fő történéseit. Ja, és a könyv végén érkezik valaki Dany-hez, akit jó régen láttunk utoljára :)

Plusz két szempontszereplőt kapunk (a prológust leszámítva), az első Theon Greyjoyt, aki még annál is hülyébb, mint ahogy eddig gondoltam, második az ex-csempészt Davos-t, aki most Stannis Baratheonnál szolgál. Kettőjük közül Davos valamennyivel érdekesebb, mert általa nyerünk betekintést Stannis táborába, ahol csúnya dolgok vannak készülőben. Stannis még Eddard Starknál is karótnyeltebb pasi, akit kezdetben mindenki becsületesnek tart, de aztán egyre inkább elveszti önmagát. Nálam már az elején elásta magát, remélem soha nem lesz az övé a vastrón. (Még hogy Azor Ahai...szvsz Stannis ezt még nagyon meg fogja szívni.)

Néha megdöbbent az összetettsége ennek a regényciklusnak, kíváncsi vagyok, hogy fogja majd Martin lezárni. Egyre több szálat mozgat, egyre több helyszínen, fogalmam sincs, hogy tudja fejben tartani... Amit imádok benne, hogy elgondolkoztat, szinte megállás nélkül gyártom a teóriáimat az álmok-látomások-jóslatok alapján, és alig várom, hogy valamelyik valóra váljon. A problémám pedig ugyanaz, mint az első részben, hogy nekem ez továbbra is túl tömény, és egy kicsit túlírt, egy csomó felesleges jelenettel, de ettől függetlenül szeretem, mert jók a szereplői, és a fő történet érdekes. Most csak egy megrázóbb haláleset történt (nem fogom megbocsátani az elkövetőnek), és a vége sem volt olyan epikus, mint amikor Dany sárkányai kikeltek. Tartok egy kis szünetet, befejezem a könyveket, amiket elkezdtem, és csak utána állok neki a Kardok viharának. (A képen Renyl és a barack látható, háttérben az idegbeteg Stannis :P)

Július 12.-én fog megjelenni a sorozat ötödik kötete, A Dance with Dragons címmel, ennek örömére majd érkezik egy kis Tűz és Jég dala meglepetés, majd érdemes aznap felnézni a blogra.

értékelés: 4/5

kedvenc szereplő: Sandor Clegane

Ha nincs a sorozat, ami az utóbbi időben legalább akkor média figyelmet kapott, mint a királyi esküvő, soha eszembe nem jut elkezdeni a Tűz és Jég dala ciklust. Főleg azért, mert tucat-fantasy-nak néz ki borító alapján, de az se épp biztató, hogy befejezetlen, meg ugye lassan olvasok, és riasztó ez a pár ezer oldal. No mindegy, amint megláttam Sean Beant, meg az óriásplakátokat azzal, hogy 'Winter is coming' már nem volt kérdés, hogy ez nekem kell, méghozzá a film előtt.

A terv, miszerint gyorsan kivégzem a könyvet, jól megbukott. Nem volt egyszerű, sőt inkább nehezen hangolódtam rá Westeros világára. Persze ez főleg az én bajom, valami akciódús, pörgős fantasy-t vártam, aztán meglepődtem, hogy nem az. Mert a Trónok harca inkább hömpölygős. Mivel rengeteg szereplő szempontjából követjük a történéseket, és fejezetenként ugrunk nem csak az időben, hanem a térképen is (van, hogy másik földrészre, máskor csak pár ezer kilométerrel odébb), így számomra nem volt épp zökkenőmentes az olvasás. Ehhez még jött egy halom név, amiket fejben kellett tartani, na meg a személyes motivációik, hogy ki éppen miért harcol, és miért utálja a másikat (ne legyenek illúzióitok, senki sem olyan könnyen kiismerhető, hogy ezt elsőre el lehessen dönteni). Szóval azért problémás volt a kapcsolatunk, párszor félre kellett raknom, és szusszanni, de végül csak nyertem. A végéért meg olyan mérges vagyok Martinra, mert ilyen cliffhanger befejezés után nem fogom kibírni, és kezdem azonnal a következőt.

Meg sem próbálom vázolni történetet, mert túl összetett, meg egyébként is az elmúlt egy hónapban sokan megtették. Nem olyan varázslós mesés, mint a Gyűrűk ura, inkább egy középkori lovagregényre hasonlít, de a legtalálóbb jellemzés talán a "rózsák háborúja" fantasy-ban. A nemesi házak hatalomért való csatározása van a középpontban, átszőve politikai játszmákkal, gyilkosságokkal, és titkokkal, közben pedig közeleg a tél, és Westeros lakóinak inkább össze kéne fogni, hogy az északról érkező néma fenyegetéssel szembe tudjanak szállni, de ők ezt figyelmen kívül hagyják. Jól kidolgozott szereplőket kapunk, sokkal karakterközpontúbb a történet, mint a GyU (talán a szempontok váltakozása miatt), és szerencsére egészen minimálisak a tájleírások, így a rengeteg intrika mellett még az is befogadható. Martin forgatókönyvírói gyakorlata, ami jól látszik a párbeszédeknél, meg a jelenetek váltakozásánál, sokszor egészen filmszerű. A legnagyobb baja, hogy túl sok, én úgy éreztem, hogy gyakran válik túlírttá, ilyenkor vettem elő pihenésképpen másik könyvet.

"Azt mondta, a hold egy tojás, Khaleesi – folytatta a lysi leány. – Egykor két hold volt az égen, de az egyik túl közel merészkedett a Naphoz és a melegtől megrepedt. Ezer meg ezer sárkány özönlött elő belőle és inni kezdtek a Nap tüzéből. Ezért lehelnek a sárkányok tüzet. Egy napon a másik hold is megcsókolja a Napot, az is megreped és a sárkányok visszatérnek."

Lehetne realista fantasy-nak nevezni, de szerintem bőven lesz itt még kaland a mágiával, meg a természetfeletti szörnyekkel a következő részekben. És ha már realitás, az író nem spórolt a vérrel, hullanak a fejek, és naturalista szexjeleneteket is bőven kapunk az arcunkba. Még nem vagyok biztos benne, hogy teljesen átlátom ezt a könyvet, olyan összetett, hogy a legjelentéktelenebb döntés is hatással lehet egy onnan távol élő sorsára, így majd inkább a hét kötet elolvasása után visszatérek rá (ha egyszer tényleg befejezi Martin), de az biztos, hogy ez kemény felnőtt világ (férfiaknak is legalább annyira élvezetes olvasmány lehet, mint nőknek, annyi fegyvert, és csatát látunk, meg a középpontban is nagyrészt férfi szereplők állnak), fantasy-ra éhes gyerek kezébe ne kerüljön.

Martin amellett, hogy aktívan részt vesz a HBO sorozat készítésében, írja a következő regényét (meg növeszti a szakállát), elég aktívan blogol is, amibe érdemes belepillantani itt. A sorozatot is ajánlom, kimondottan jól sikerült, pedig én finnyás vagyok ilyen téren (sőt, pár megoldás jobban tetszik a sorozatban, de ezt csak halkan jegyzem meg, mert meglincselnek a rajongók :P). A kedvenc trailerem érzékelteti legjobban a Westerosra köszöntő zűrzavart, mert minden főbb szereplőt a Vastrónra ültettek, ezzel is jelezve, hogy itt mindenkinek esélye van a legvégén megszerezni a koronát.

Jah, és még meg kell említenem a fordítást, amitől a hideg rázott, annyira béna pár helyen (Havas Jon a legrosszabb, de Királyvár, meg Deres is dobogósok), főleg ezért vonok le fél csillagot (meg mert remélem, hogy ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre jobb a történet).

értékelés: 4,5/5